Egy tárgy helyváltoztatása

Volt bicikli, nincs bicikli -- állapítottam bánatosan meg, amikor ma este hazaértem. A zár szépen visszazárva, ott lóg, ahol hagytam, csak a bicikli hiányzik. Falk szerint valaki olyan vihette el, akinek volt kulcsa (ami nem nagy kunszt, olcsó záram volt, az igazán jók annyiba kerültek volna, mint maga a bicikli), így a nonstop rendőrfelügyelet sem szólt semmit. Pedig milyen szép bicikli volt! (Hát éppen azért...)
Szóval hétvégén elmegyek a bolhapiacra, hátha ott találom, és visszavásárolhatom. Vagy veszek magamnak egy másik, lopott biciklit.

Hát néha ilyet dob a gép. A nap különben nagyon szép volt, az egyetemen Hugh Grantet hallgattam négy órán keresztül, és bár a kurzus annyira nagyon izgalmasnak nem tűnik, azért Hugh Grantet hallgatni és nézni mégis csak élmény :) De tényleg klassz egyetem ez, a csoporttársaim közül is mindig akad valaki, akivel beszélgethetek, a legnagyobb kihívás, hogy meg merjek szólalni. Bár az is nagyon jó, hogy igazán sok a külföldi, szerintem egy csoport sincs, ahol egyedül lennék.

Aztán este projektszeminár, utána még páran beültünk egy nagyon klassz kis helyre, ami itt van a közelben, és megint olyan izgalmasat beszélgettünk! Tökjó, hogy a németeink mindig ott vannak, ma este is, Ruth és Jan, és hozzák a saját nézőpontjukat, és vitatkozunk, és érvelünk, és összehasonltjuk a történelemszemléletünk és infóinkat, egyszerűen jó. Inspirál, azt érzem, hogy értelmes dolgokkal telik a napom. Ma délután Kasiával is volt egy jó vitánk, a különböző világszemléletünkből fakadóan, hogy mennyire vagyunk a saját életünk urai, csak úgy röpül az idő ezekben a beszélgetésekben, és nem haszontalanul, vagy értelmetlenül. Nagyon jó nem másokról beszélni, meg nem pletykálkodni, hanem igazán beszélgetni. Értelmes beszéd.

Naja...auf dem Kopf gehen --