az ég

éppen rózsaszínűre váltott. és lilára. egy pillanatra olyan villanás csapott be a szobámba, nem tudtam hirtelen, hol kapcsolhattak föl ilyen erős fényű lámpát. aztán kinéztem az ablakon, és láttam, hogy a nap fordulhatott egyett, mint ahogy a gyerekek álmukban lerúgják magukról a takarót, az ablaküvegeken pedig fölerősödött ez a fénymozdulat.

különben napok óta koratavasz van itt, azt mondják, talán egy évtizede már, hogy nem volt ilyen jó idő.

egyesek szerint ez a globális felmelegedés, meg az üvegházhatás.

szerintem miattam van - hogy még jobban érezzem magam.

bár már így is veszélyes a szívnek ez a sok jó.

szétpattanás fenyeget.

és akkor talán igaz lesz az a közhely is, hogy a boldogságba bele lehet halni.