Hatvannegyedik

- és egyben az első, amelyen havazik.
Bevallom, reggel már kicsit mérgelődtem az eső miatt, ami hétfő óta folyamatosan esik, az itt szokásos erős széllel párosítva, esernyőtépő ellenfél. Aztán most, kb. fél órája hó lett belőle, és máris megbocsátottam mindent, sőt, én kérek bocsánatot a zsörtölődésért. Óriási, gyönyörű pelyhek, és olyan sűrűn hull, hull...az első havas nap egy évben mindig egész különleges.

Itt ülök az ablak előtt a kényelmes fotelomban, a radiátoron a lábam, minden finom puha meleg, a héten sokat pihenek, mert a testem erősen jelzett, hogy eddig bírtaa pörgést, és nem tovább, hagyjam mostmár békén kicsit. Szóval nézem a havat, mit nézem, bámulom, csodálom, aztán a héber abc-t, a kézírás már igazán jól megy, de a nyomtatott betűk képét még csak most memorizálom, és néhány kampós betű annyira hasonló, hogy fogalmam sincs, mit takar (de majd Sheer elárulja). Olyan kérdésem lenne még, hogy a fogkrémeket hogyan kell használnom, merthogy ez egy duplacsomagolás volt, amiből a kékkel reggel, a pirossal este kell fogat mosni, de most mit csináljak délután negyed kettőkor?

És ez a hó, ahogy nézem a zuhanását, érzem, ahogy engem is húz le a gravitáció, vonz magához a föld, nehézkedem, ember vagyok. Milyen szép ez.