Falk és a bicikli

Igazából olyan szépen elterveztem, hogy itt majd számok fognak a cím helyén állni, merthogy, ha jól számoltam, éppen 333 nap a kint töltendő idő(m). Persze ez kevesebb lesz a hazautazások miatt, és közel sem lesz ennyi az esetleges elmenekülésből fakadón.

Estére már csak dadogok németül. Úgy beszélek, mintha nem jártam volna három évet bölcsészkarra, kb. egy általános iskolás szókincsével próbálom kifejezni magam németül. Ezt nehezen viseli a büszkeségem, mert így aztán nem derül ki, milyen szenzációs a verbalitásom. (hehe)

Szóval lett biciklim. 30 euróért, nagyon jó kis dizájnos, bár elég öreg és van rajta mit javítani. Falk sorra kezdte hívogatni az újságban a hirdetőket, és aztán ez jónak tűnt. Kint volt az eladó idős házaspár a fenében, S-Bahnnal (ami nálunk a HÉV) fél órát utaztunk. Mondtam Falknak, hogy én egyesül nem megyek ki oda a fenébe, így aztán velem jött. Érdekes fiú, ő az első ember, akit kicsit jobban megismertem itt Berlinben, és ezért most olyan nagyon általánosító mondat következik, hogy: a berliniek egészen mások, mint mi. (Szűröm én ezt le egyetlen emberből.)

Falk ilyen életművész fiú, 23 éves és a szobája úgy néz ki, mint egy műalkotás. Egy bohém műalkotás, nagyon tetszik, még a tükör is ferdén van a falon rögzítve. Nagyon gyorsan beszél, alig értem, amit mond, és végtelenül segítőkész, ezt a ma esti kibumlizást sem tudom megköszönni igazán, meg ha még meg is szereli a biciklit (mert azt mondta) ... de viccesen légből kapott az egész fiú. Azt mondta, majd ha elmegyek Berlinből, akkor megveszi tőlem ezt a biciklit, mert a nagymamája már nagyon régóta ilyet szeretne, de újonnan venni ilyet kb. 400 euro. Aztán kiderült, hogy a nagymamája egyelőre járni is alig bír mert beteg a lába, és meg kellene műteni -- aztán az is kiderült, hogy nem is biztos, hogy lehet műteni, csak Falk gondolja úgy, és azt számolgatta, ha megműtenék szeptember végén, akkor tavaszra már akár biciklizhetne is a nagymama. De azért ebből is látszik, hogy milyen jószívű, meg különben nagyon életre valónak tűnik, hasznos ismerettség.

De azért most így, hogy már sötét van és este, nagyon örülnék nektek. Írjatok nekem mailt lécives, mondjátok el sokszor, hogy szerettek meg hogy hiányzom --- különben még mindig azt gondolom, hogy totál alkalmatlan vagyok egy egy éves kint létre, pedig ha igazán tökös csaj lennék, egy év alatt épp bejárhatnám az összes múzeumot, elolvashatnám az összes számomra fontos szakirodalmat és megírhatnék egy egész jó szakdolgozatot. Közben még talán arra is rájönnék, hogy mi az, amit tényleg szeretnék csinálni.

Innen kicsit minden olyannak tűnik, mintha ami otthon van, nem is lenne semmi. A vonatok. A pontosság. Az áttekinthetőség. Innen nézve mi tényleg a Balkán vagyunk. De most mindent odaadánék, csak hogy kicsit az én Balkánomon lehessek.

Pedig, ahogy Falk mondta, tényleg szerencsés vagyok. Itt a folyó, aminek Duna-illata van, az első nap lett biciklim, és még zongora is van itt, egy szép és jó, igazi nagy zongora. Hogy a franc esne a picsogós szívembe.