Harmadik

Olyan sok minden történik, ma reggel már nagyon fáradtan ébredtem.

A bankban, nem fogjátok elhinni, de egy Borbély nevű férfi intézte az ügyemet (külön szoba, kávé?víz?tea?), és mondta, hogy az édesapja magyar, Győr környéki. Mesélte, hogy majdnem minden nyáron odautazik, de hogy annyi a rokona, hogy ha a szabadságát ott tölti, akkor egy pillanatot sem tud pihenni a sok rokonlátogatás miatt, inkább elutazik Malorcára. Hát igaza is van.
Különben annyira nem beszél magyarul, azt mondta, mert hogy az édesapja nem tanította meg -- de mikor lediktáltam neki, hogy melyik folyószámla számot választottam a listáról (mert hogy még ezt is ki lehet választani, komolyan vicc) akkor kérte, hogy a számokat magyarul diktáljam. És hibátlanul írta le. Klassz volt.

Szóval most már ez is megvan. Sikerült ún. Azubi-ticketet is vennem, ez a kedvezményes diákbérlet addig, amíg nem kezdődik a szemeszter. Próbálkoztam már máshol is, de nem adnak mindenütt, a teljes áru meg piszkosul drága, 72 euro. (Jó, ez meg 52, szóval ez sem túl olcsó.) De végül a Hauptbahnhofon sikerült elintéznem, nagyon kedvesek voltak.

Hauptbahnhof. Mamám. Elképesztő, tényleg, pedig én nem rajongok a vonatokért. Vagy négy emeletes, a közbülső szinteken mindenféle üzletek vannak, makuláltlan tisztaság, lent járnak a vonatok meg egészen fönt. Az épület egy üvegmonstrum, tényleg lenyűgöző.

Reggel egy Julian nevű fiúval reggeliztem a konyhában. Ő irodalomelméletet hallgatott, már végzett, és Kafkából írta a diplomamunkáját. Valamilyen jogi fogalmat vitt át Kafkára, és az írás extázisáról szóló Kafka-följegyzésekre. Igazából nem értettem pontosan, egyrészt mert nem értek mindent, másrészt mert mondta is, hogy nagyon összetett téma. Meséltem neki kicsit az én tervezett szakdolgozatomról is (ami talán soha nem fog elkészülni), de olyan nagyon nehéz volt németül megfogalmazni, hogy mi is érdekel, mivel is foglalkozom. Sokat kell még tanulnom ezen a nyelven, viszont ennek ellenére jót beszélgettünk.
Kérdezte, hogy érzem magam itt, és meséltem, hogy tegnap jelentkeztem be. Vigyorog, hogy 11-es szoba? Döbbenten nézek rá, hogy igen, 11-es szoba. (Ott kellett bejelentkeznem, oda hívtak az én sorszámommal.) Először nem akarta elárulni, honnan tudja, sőt, még tovább tetézte, azt mondta, hogy gondolatolvasó és még többet is tud -- aztán mikor mondtam, hogy kezdek félni tőle, elárulta, hogy egész véletlenül épp ő is tegnap jelentkezett át a korábbi (másfél éve elhagyott) berlini lakcíméről a mostanira, és egész véletlenül őt is a 11-es szobába hívták, és ott mondta a hivatalnok, hogy ma már volt itt valaki a Johanneumból, egy magyar lány. Vicces.

Meg az is van, hogy itt a Deutsche Banknál van egy olyan, hogy ha már meglévő DB kuncsaft ajánlja egy másiknak ezt a bankot, akkor az ajánló választhat valami ajándékot. De nem ám kulcstartót meg hátizsákot, hanem kávéfőzőt, porszívót, mp3 lejátszót, meg ilyesmiket. És mondta Julian, mikor reggel mondtam, hogy 11-re a bankba megyek, hogy majd mondjam ott, hogy ő ajánlott engem, és akkor amit ő választhatna, azt majd kiválaszthatom én magamnak, és az enyém lehet.
Szuper. Azt hiszem, a porszívóra szavazok.

Bicikli sajna még mindig függőben, pedig már úgy tekernék!

Voltam bent megint az ösztöndíjasok tanulmányi osztályán, elitnézni még néhány formalitást, és megtudtam, hogy Berlin város minden frissen érkező diáknak 110euro köszöntő-pénzt ad. Nekem ez már kicsit kezd sok lenni, tényleg olyan hihetetlen...

Szeretném megköszönni a sok sok mailt, amit írtok. Nagyon jól esik és sokat jelent! Mindegyikre még nem sikerült válaszolnom, igyekszem.

Valahogy december 21 és január 3 közt lesz itt a téli szünet, aztán januárban még folytatódik a szorgalmi időszak, és majd februárban-márciusban vannak a vizsgák. Szóval legkésőbb december 21-én hazarepülök, és otthon leszek majdnem három hetet, ha minden igaz, de jó is lesz látni titeket!
(Majd bemegyek 24-én a múzeumba, hehe :) )

És míg el nem felejtem, a blog kedvéért direkt följegyeztem a Marx idézetet, ami az egyetem főcsarnokában fogad. (Erről is beszélgettünk tegnap este, hogy mennyire más az itteni hozzáállás a múlthoz. Nálunk Kelet-Európában kb. mindent eltöröltek, és egyértelműen negatív, aminek bármi köze is van a kommunizmushoz, és átnevezték az utcákat...Itt a Karl-Marx Alee-n van a polgármesteri hivatal, és MArx idézet feszít az egyetem falán, mintha itt együtt tudnának élni a múlttal, úgy, hogy közben folyamatosan emlékeztetik magukat a korábbi bűnökre. Emlékezet, nem szőnyeg alá söprés.) Tehát az idézet:

nincs idézet. a mappát, amire ráírtam az egész tartalmával együtt elhagytam valahol...szuper, mondhatom.