Első találkozás

Hát ma este találkoztam a már itt lévő ösztöndíjtársaimmal. Hú, hát szuper volt. Gyorsan meg is írom, még mielőtt fürödni mennék.
Mikor késődélután hazaértem, akkor olvastam a szuperhasznos fészbukon, hogy akinek van kedve, azok találkozzanak este hétkor a világóránál. Hát elmentem én is, és ott álltam negyed órát, néztem egy lányt, aki szintén ott állt negyed órát, de egyikőnk sem szólította meg a másikat :) Közben már tudtam, hogy jönnek a többiek is, mert Patrik írt sms-t, hogy kicsit késnek.
Kb. 9-en jöttünk össze, beültünk egy pici helyre, ami kicsit hasonlít a Szimpához, csak sokkal kisebb, és iszonyú fura, hogy egyáltalán nincs füst. (Dohányzástilalom.) Nagyon jó fej társaság, söröztünk, olyan dolgokról beszélgettünk, amilyenekről én mindig is szerettem volna egy társaságban, bár totál butának és dadogónak éreztem magam a többiek közt. Nagyon, nagyon jól beszélnek németül az amerikaiak is, pedig ők csak 7.8. osztályban kezdték el a nyelvet tanulni, de sokkal nagyobb a szókincsük, mint nekem. Beszélgettünk az országainkról, az adózási rendszerekről meg az egészségügyi pénztárakról, második világháborús könyekről, meséltem Kertész Imréről, és akkor mondta a lengyel lány, hogy hát ő azt olvasta, és nagyon tetszett neki, sokáig az volt a kedvence. Lengyelül valami olyasmi a címe, hogy Elvesztett sors.
Különben ez a lány volt az, akivel ott álltunk a világóra alatt mindketten. Ania-nak hívják, és nagyon szimpatikus volt azonnal, nagyon nyitott és kedves. Ő sem a többiekkel lakik, a nagykoliban, mert ő a barátjával jött Berlinbe (dejóneki) és albérletbe költöztek. Később a barátja is megérkezett, aki szintén szuperjó fej, nagyon közvetlen fiú. Viccesen kommuniáltunk, mert ő angolul beszél és németül ért, én meg németül beszélek és angolul értek (már amennyit).
És aztán hazakísértek, ők ketten, mert kitalálták ezt és kedvük volt hozzá. Entlang der Spree. És kiderült, hogy a város közepén, az Oranierburger strassén ilyenkor már prostituáltak flangálnak, de ezek igényes, nem ilyen elhasznált nők, biztos luxuskurvák. Közben Ania barátja kérdezte, honnan jöttem, és mikor mondtam, hogy Magyarországról, akkor mondta, hogy á igen, a finnekkel nyelvrokon, és hogy ő azt tanulta (szociológiát végzett) hogy a két nemzet semmiben sem hasonlít, csak a nyelvében és abban, hogy nálu(n)k a legnagyobb az öngyilkossági ráta. (Tehát gyilkos nyelvtanunk van.) Mondtam, hogy talán még az alkoholisták százalékos arányában is hasonlítunk...

Szóval hazakísértek, megbeszéltük, hogy legkésőbb szombaton találkozunk, mert meghívtak magukhoz, este meg nagy össznépi találkozó lesz aznap, amit az egyik berlini származású ösztöndíjas srác szervez.
Azt hiszem, én igazán élveztem ezt a ma estét és Anianak meg a barátjának nagyon, nagyon örülök. (Az is vicces, hogy olyan lakást béreltek, ahol kályha van. És mivel a srác már nem tanul, azt mondta, hogy majd ő lesz a fűtőmester, ezt a munkát vállalja az ittlét alatt. De különben grafikusként dolgozik, és azt innen is tudja csinálni.)

Fürdés, alvás, holnap megyek 11-re a bankba, mintha legalább aranyrudakat szeretnék letétbe helyezni...