Második

Jó ez a polifómon alvás. Nem fáj a derekam reggel, ez nagy könnyebbség.

Délelőtt kipróbáltam a zongorát. Hát, a zeneiskolaiak nem szóltak ilyen szépen. Nagyszerű hangja van, a billentése is épp jó, se nem túl könnyű, se nem túl nehéz. Éjjel esett az eső, és reggel is, és ebben a bánatos berlini reggelben nagyon szép volt zongorázni.
A hangszer különben a könyvtárban van. Ahogy fölálltam a zongorától, megnéztem az asztalon lévő könyveket, no mit találtam, no mit? Heidegger:Nietzsche. Hogy én ezt tavaly mennyit kerestem otthon, és csak alig-időre tudtam végül egyetlen helyről kikölcsönözni. Ha az első fejezetét elolvasnám (Der Wille zur Macht als Kunst amiről különben Bacsó az e félévi óráját tartani fogja otthon, amin úgy szeretnék ott lenni) már büszke lennék magamra.

Mielőtt eljöttem otthonról, valakinek mondtam, hogy milyen könnyen alkalmazkodok, ezt mikor Zittauban voltam egy hónapot, ott is mondták. Picit is hozzám érnek, rajtam marad a nyoma.
Ma az jutott eszembe, hogy most megtanulhatok magamhoz alkalmazkodni, amit eddig nem nagyon tettem. Nehezebb, mint gondoltam. Hogy ne erőltessek magamra dolgokat észérvek miatt, ha közben majd elalszok a fáradtságtól. Hogy leüljek, hiába kéne még egy kört menni. Hogy csöndben legyek, hiába félek attól, amit akkor hallani fogok.

Szóval a mai ügyintézés: a bankba csak holnapra kaptam időpontot (én, mezei diáklány, nevetséges tényleg -- de ma már nem tudták volna elintézni, azt mondta a hölgy), de bejelentkeztem a Bürgeramt-ban, most már hivatalosan is berlini lakos vagyok. Beleírták az útlevelembe (ami az itteni személyigazolványt helyettesíti) és egy laza mozdulattal áthúzták Szolnok-ot. Kicsit fájt.

Aztán vettem sampont, meg ilyen dolgokat. Minden más itt a boltokban, még ha a márkákat ismerjük is otthon, meg a bolt ugyanaz is, még a betétnek is más a csomagolása. Olyan fantázianév, hogy ne mosd ki! balzsam pedig még csak megközelítőleg sem létezik.
Tagnap vettem telefont, ma föltöltöttem, és közben a boltban kiderült, hogy ott, ahol vettem, el felejtették aktiválni a SIM kártyát. Ezen a másik helyen nagyon készséges volt a (féli arab) férfi, áttelefonált a másik helyre, aztán aktiválta a kártyám. Csöppet kellemetlen volt, mert épp hogy a PIN kódra emlékeztem, de semmi egyéb nem volt nálam, se a számomat nem tudtam (újabb telefon) se az ügyfélazonosítómat. De tényleg mindent elintézett, rendes volt tőle.

Aztán vettem cipőt. (Ne mondjatok semmit...) Nagyon ügyesen szerintem, mert egy pici hibája van és, azt hiszem ezért, kb. fele annyiba került mint a többi bőr cipő, amit kirakatokban láttam. Nagyon jól néz ki, mélybordó színe van, zárt cipő, magassarkú, de az orra meg olyan kis sportos-fitos. Mókás cipők vannak itt, sokkal mókásabbak mint az otthoniak. Itt vagy nagyon konzervatív cipőket láttam, vagy nagyon eredetieket, mindenféle színben és formában, stílusokat ötvözve, klassz cipők.

És: útbaigazítást is tudtam adni! Egy bácsi megkérdezte, nem tudom-e hol a C&A, és épp tudtam.
Merthogy mindez az Alexanderplatzon volt, ahol a világóra is áll. Meg a TV torony. Sétálgattam ott, nézelődtem, közben kisütött a nap és meleg lett és fényes minden.
Ma már metróval is utaztam. Tényleg eltéveszthetetlen itt minden, mondjuk internetes útvonaltervezés nélkül nem sokra mennék. De a többi meg valóban agyontáblázott-nyilazott. A tegnapi bicikli-beszerző utunkon megtanultam az S-Bahn állomáshelyet, onnan kellett még egyet metrózni a hivatalig. Nagyon fura volt, totál kihalt az aluljáró. Tiszta és csöndes. A szerelvények is nagyon csöndesen járnak és tiszták is, természetesen. Ami már megint csak ilyen németes túlzásból fakad szerintem, az az, hogy hirdetések vannak kiragasztgatva az ablakokra, hogy: aki a firkálókat följelenti, 600 euróig terjedő jutalmat kap. (Jelzem, én eddig egyetlen grafitit sem láttam egy szerelvényen sem.) Mától firkászokra fogok vadászni, hogy kiegészítsem az ösztöndíjam. (Csak ne jutna eszembe, ahogy álltam a kettes metrón, a Moszkva tér és a Déli között, és végignéztem szó nélkül, ahogy néhány tizenéves srác maradandóvá tette magát a metróajtón.)

Este spontán találkozó az ösztöndíjas társaim már Berlinbe érkezett részével. Várom. Remélem, minél többen leszünk, és jó társaság lesz.
És elvileg holnap megcsináljuk Falkkal a biciklit, most szólt, hogy ma már nem megy, de holnap délután. Jó lenne már körbetekerni a várost, kaptam az egyetemtől hozzá biciklitérképet is.

Vettem mikrofonos fejhallgatót a laptophoz, szóval akár mostmár skájpolhatunk is élőszóban.
Köszönöm a sok-sok levelet, kommentet, írjatok még, most különösen sokat jelent. Hiányoztok. Szokom a társaságom.

********************************************


Berlin fölött ma olyan változékony az ég, mint szívemben a hangulatok.